Divéky Adorján (Alsókubin, 1880. aug. 17. – Bp., 1965. máj. 25.): történész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1930–49). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. 1906-ban bölcsészdoktorátust nyert és gimn.-i tanár lett. 1909–11-ben a krakkói egy.-en történelmi előadásokat hallgatott. 1917-ben Varsóba került az ottani könyv- és levéltárak m. vonatkozású anyagának kutatására. Ez évben az egy.-en a m. nyelv lektora, utóbb 1929-ig a m. történelem előadója lett. 1921-ben a bp.-i egy.-en magántanári képesítést nyert. 1934-től a varsói Magyar Intézet ig.-ja. 1939-ben hazatért, akkor kinevezték a debreceni egy.-re a kelet-európai történelem ny. r. tanárává. 1950-en nyugalomba vonult. 1945 után 48-as lengyel emlékiratokat fordított és Krakkó reneszánsz kori m. emlékeit gyűjtötte. Elsősorban a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokkal foglalkozott. Tanulmányai közül számos lengyel nyelven jelent meg. – F. m. A lengyelek Rómája (Bp., 1901); Felső Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal… (Bp., 1905); Zsigmond lengyel herceg budai számadásai 1500–1502 (Bp., 1914); Magyarok és lengyelek a XIX. sz.-ban (Bp., 1919); Lengyelországnak elzálogosított 16 szepesi város visszacsatolása 1770-ben (Bp., 1929). – Irod. Kovács Endre: D. A. (Századok, 1965.)

Felső_Árva>>>