„Piros gyöngyök” „Lídiának”

Gazeta Wyborcza, 2000. augusztus 8.

A BRAThANKI vagy pedig magyar testvéreink zenéje?

A BRAThANKI együttes Czerwone korale (Piros gyöngyök) című dala a nyár egyik legnagyobb slágere volt, azonban ez a dal csak feldolgozása a magyar zeneszerző, Sebő Ferenc egyik dalának.

A Gazeta szerint a Czerwone korale eredeti magyar címe Lídiának, s ezt a dalt húsz évvel ezelőtt komponálta az a könnyűzenében és a filmzenében is elismert zeneszerző, akit Sebő Ferencnek hívtak, s aki zenéjében a magyar folklórból táplálkozott. Az Énekelt versek című 1979-es lemezén a Lídiának dalt egy fiatal énekesnő, Sebestyén Márta énekli, aki később Peter Gabriellel énekel együtt az Angol beteg című filmben. A BRAThANKI együttes lemezén több Sebő-dal is található az Énekelt versek lemezről: a Siebie dam po ¶lubie (Esküvő után tiéd vagyok) Macskainduló címmel, a Ballada o milo¶ci (Szerelmesek balladája) Bóbita címmel és a Ja jako człowiek (Én mint ember) Én, ki emberként címmel.

A lemez borítóján nincs információ arról, honnan származnak a dalok. Janusz Mus, a BRAThANKI együttes szóvivője így nyilatkozik:

– Semmit nem köszöntünk meg Sebő Ferencnek, mert nem tudtuk, hogy él. Soha nem titkoltuk, hogy az európai népzene nagyon inspirálóan hatott ránk. Lemezgyűjtő barátom, Jacek Kotarba gyakran hozott nekünk folklemezeket (melyeken nem volt feltüntetve a szerző), s ezeket hallgatva belőlük merítettünk. Mivel nem volt rajtuk szerző, sokszor azt sem tudtam, mit hallgatok. Szeretnénk egy új lemezt kiadni, melyen a dalok származási helyét is feltüntetnénk.

Wojciech Maziarski - Robert Leszczyński

Gazeta Wyborcza, 2000. augusztus 17.

Amióta kitört a botrány a Czerwone korale körül, azóta étvágytalan lettem. – mondja Janusz Mus, a BRAThANKI együttes alapítója és egyben vezetője. Azt gondoltam, hogy vége az együttesnek, hogy sokéves munkánk és az a váratlan siker, ami az utóbbi időben ért bennünket, kárba vész. Teljesen összetörtem.

Ahogy négy hónappal ezelőtt éppen külföldre utaztunk, most is egy buszon ülünk, és külföldre utazunk. Négy hónappal ezelőtt jelent meg az Ano! című album. Amikor a Czerwone korale című szám a slágerlisták élére került, amikor a boltok lemezmegrendelései kezdték döntögetni a csúcsokat, akkor euforikus hangulatban utaztunk egy koncertre, Cieszynabe, a határ túloldalára, az együttes énekesnőjének Halina Mlynkovának szülővárosába. Most, amikor már tudjuk, hogy a BRAThANKI a 2000-es év legnagyobb zenei szenzációját okozta, most, amikor már valóban beszélhetünk arról, hogy a népzene divattá vált Lengyelországban, eléggé feszült légkörben utazunk, hogy találkozzunk Sebő Ferenccel, akiről kiderült, hogy a Czerwone korale-nak a zeneszerzője.

– Egy nappal a botrány kirobbanása után Strzegomiu városában volt koncertünk – mondja Janus. – Nem tudhattam, hogy a közönség, hogy fog reagálni, mit fog hozzánk szólni. Az is felmerült bennem, hogy lemondom a koncertet, de szerencsére ezt nem tettem meg. Végül kiderült, hogy a közönség a mi oldalunkon áll.

Múlt hétfői számunkban az első oldalon közöltünk egy cikket, A BRAThANKI vagy pedig magyar testvéreink zenéje címmel, és ebben hírül adtuk, hogy az év legnagyobb sikerszáma, a Czerwone korale, valamint az Ano! lemezen található négy másik zeneszám nem hagyományos népzenei alkotás, amelyek szerzője ismeretlen. Kiderült, hogy ezeknek a daloknak a szerzője Sebő Ferenc, kortárs magyar népzenész. Arra a tényre, hogy ő a zeneszerző, kollégám Wojciech Maziarski bukkant rá, aki beszél magyarul, és kiválóan ismeri a magyar kultúrát is.

Azon a napon, amikor ezt közzétettük, megszólaltak a telefonok, Lengyelországon és Magyarországon is. A meglepett Sebő mindannyiszor azt mondta a lengyel újságíróknak, hogy nehéz bármit is mondania minderről, hiszen nem hallotta a BRAThANKI felvételét. Másrészt az együttes tagjai csaknem szünet nélkül igyekeztek megmagyarázni a dolgot a lengyel médiának.

– Nem gondolja, hogy ezek a zeneszámok hasonlóak? – kérdezték akkor az együttes gitárosát, Jacek Królikot.

– Ezek nem hasonlóak, ezek egyszerűen ugyanazok – válaszolta.

Janusz Mus magánnyomozást folytatott az ügyben. Eljutott azokhoz a felvételekhez, amelyeket valamikor egy kazettán kapott, amelyen gyakorlatilag semmilyen leírás nem szerepelt. Talált egy lemezt is, amelyen az állt, hogy Sebő Ferenc játszik rajta, egy másikon pedig csak magyar nyelvű felirat volt, ami a lengyelek számára teljesen érthetetlen volt. Szó sem lehetett plagizálásról, mert az Ano! lemezen senki sem tulajdonítja magának a számok szerzőségét és ebből következően senki nem kapott ezért semmiféle anyagi juttatást, honoráriumot. Senki nem rohant a kasszához, hogy pénzt vegyen fel ezekért a dalokért. Az Ano! lemezen a Czerwone korale mint népdal szerepel, ez áll a dal mellet zárójelben.

Ezzel együtt a BRAThANKI hibázott, hiszen ha Wojciech Maziarski nem vette volna ezt észre, akkor Sebő Ferenc nem kaphatná meg a szerzőségért járó pénzt. A dolog egyáltalán nem bagatell, hiszen ha a rádiók, televíziók játsszák ezeket a számokat, jogdíjat kell fizetniük, valamint a koncertek szervezőinek is fizetni kell bizonyos fajta díjat, de minden eladott lemez után is be kell fizetni a jogdíjat a Szerzői Jogvédő Hivatalnak (ZAIKS), tehát több forrásból is folyamatosan pénz származik egy szerzeményből. A Szerzői Jogvédő Hivatalhoz beérkezett pénzeket pedig a hivatal átutalja a zeneszerzőknek és a szövegíróknak.