Minden vasárnap rendezett sorban jöttek a 8 órás misére. Kimenőt is kaptak, szinte szabadon sétálhattak, családokkal ismerkedhettek meg. Így történt, hogy Marian főhadnagy úr a Szelgrád családnál talált közelebbi ismeretségre, majd az ismeretségből házasság is lett. Szelgrád Mária felesége lett Vrona Mariannak, aki már elfogadhatóan beszélt magyarul. Civil szakmája gépészmérnök volt.

Amikor a németek lerohanták 1939-ben Lengyelországot, ottani menkültek (katonák és családtagjaik) jöttek Magyarországra. Alsóközponton hivatalos lengyel fogolytábor volt, a mai szociális otthon fogadta be őket

Tehát így lett Mórahalomnak "Marian papája". 1945. után a gépállomáson lett főgépész, neve magyarosítva Várnai Marian lett és született fiúgyermeküket (még ma is él, hála Istennek) Várnai Szilárdnak hívják. Ő jelenleg mint köztisztviselő, a Csongrád Megyei Önkormányzatnál dolgozik. Az akkori időkből ez egy kis ízelítő. Nagyon sokat lehetne még írni, de a kalendáriumban más témának is helyet kell adni. Én örültem, hogy írhattam.