| >SZOLIDARITÁS : Az első ’56-os emléktáblát nem Magyarországon, hanem Lengyelországban avatták fel |
Az első ’56-os emléktáblát nem Magyarországon, hanem Lengyelországban avatták fel
Kossuth Rádió / Egy hazában 2006.03.10. 13:50
25 éve alakult meg Lengyelországban a Szolidaritás Szabad Szakszervezet. Erre a korszakos jelentőségű eseményre emlékeztek a Parlamentben éppúgy, mint a budapesti Lengyel Házban. Szeptember 18-án Engelmayer Ákos, volt varsói magyar nagykövet, a Magyar-Lengyel Szolidaritás alapító tagja idézte fel a 25 év előtti eseményeket, azok továbbélését és hatásait. A volt nagykövet most Lengyelországban él, ahol először helyeztek el Kelet-Európában az ’56-os magyar forradalmat méltató emléktáblát.
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
Engelmayer Ákos
Fotó: Bożena Bogdańska-Szadai |
| Rettenetesen nehéz feladat 25 évvel a Szolidaritás létrejötte után beszélni a Szolidaritásról. Mi volt a Szolidaritás? Mi volt a szükségállapot? Milyenek voltak a lengyel-magyar ellenzéki kapcsolatok és mi maradt meg a Szolidaritásból? Valaki megkérdezné tőlem mi volt a Szolidaritás, akkor talán azt mondanám, hogy csoda. Csoda, aminek voltak előzményei.
|
 |
|
|
Szolidaritásra emlékező kiállítás a a XVI. Kerületi Corvin Művelődési Házban
Fotó: Bożena Bogdańska-Szadai |
| Ne felejtsük el, hogy az ún. felszabadulás után a 40-es évek végéig fegyveres ellenállási harc folyt, utána jött 1956. 1956. június 28-án munkáslázadás Poznańban, százon felüli az áldozatok száma. Utána jön az ún. lengyel 56, ami hozott egy bizonyos liberalizációt az ország társadalmi és politikai életében. Utána jött a 68-as diáklázadás, amit szétvertek, letartóztatások. 1970, ahol megint belelőttek a sztrájkoló munkásokba. A mai napig nem lehet tudni, hogy Gdyniaban és Gdańskban hányan vesztették életüket. Utána jön 76, Radom és Ursus munkáslázadása. Ott már nem lőttek, csak vertek. Itt jön egy fordulat. Az értelmiség egy része létrehozza a Munkásvédelmi Tanácsot, tehát a meghurcolt munkások védelmére. Valahol ez az a pillanat, amikor a munkásosztály és az értelmiség kezd egymásra találni. 76-ban Helsinkiben elfogadják az emberi jogokról szóló egyezményt. Ez megindított egy folyamatot – Lengyelországban pontosan a Munkásvédelmi Tanács kapcsán –, hogy az emberek elkezdtek nem félni. Nem sokan, egy maroknyi ember. És akkor jön a nagy csoda, a pápa megválasztása, aki ellátogat Lengyelországba.
A pápa beszédéből (II János Pál pápa- Varsó 1979):
„Jöjj el Szentlélek, jöjj el, és újítsd meg a földet, ezt a földet. Ámen.”
Én, mint külföldi ott éltem, és a lengyel társadalom tagjaként éltem meg a 70-es éveket, ahol atomjára verték szét a társadalmat. Ugyanakkor volt valami rálátásom, mint külföldinek, és jön a pápa. A lengyelek megtanulták azt, hogy ha kimennek az utcára, egy félórán belül beléjük lőnek. A pápa látogatásától félt mindenki, félt a hatalom, félt az egyház, félt a püspöki kar és félt az ellenzék. És egyszerre kimegy az utcára 10 millió ember. Kezdődik azzal, hogy: Úristen ennyien vagyunk?! Úristen nem lőnek belénk?! És a hatalom megértette azt, hogy ha kimennek az emberek az utcára, nem feltétlenül kell beléjük lőni. Én ebben látom a Szolidaritás kezdetét. Elhangzott sajnos egy magyar szájából a 25. évfordulón rendezett tudományos ülésszakon, az az állítás, hogy a munkásosztály a pénzéért ment ki, és csak a pénz. Gdańskban a Szolidaritás jött létre, nem pénzért. Hanem meg kellett menteni egy ellenzéki földalatti szakszervezeti aktivistát, Anna Walentynowiczot. És egyszer csak jön a hír, hogy a miniszterelnök lemondott, hogy van egy Wałęsa. Aláírták augusztus 31-én a híres gdański megállapodást.
Lech Wałęsa mondta:
„Amilyen Szolidaritással sztrájkoltunk, ugyanúgy ismét felvesszük a munkát. Holnaptól új élet kezdődik, a mi új szakszervezetünk számára. Arra kell törekedni, hogy függetlenek maradjunk, hogy az embereket és egész Lengyelországot szolgáljuk. Bejelentem, hogy a sztrájkot befejezetnek nyilvánítjuk.”
A hajógyáriak követeléseit teljesítették, és a sztrájkot be akarták fejezni. Akkor jött két hölgy, egy ápolónő és egy villamoskalauz, akik megállították a kifelé özönlő munkásokat, és akkor kezdődött a szolidaritási sztrájk Lengyelországban százezrek vettek részt aktívan, addig Magyarországon egy maroknyi ember. Nem igaz az, hogy csak azok tartották a kapcsolatot és csak azok csinálták, akik ma magukat ún. demokrata ellenzéknek nevezik. Mi az, hogy demokrata ellenzék? Akkor ki vagyok én? Volt egyházi kapcsolat, volt egyetemista kapcsolat, gyógyszer Magyarországról, üdültetés – lengyel gyerekeket Magyarországon –, élelem és innen jött a métely.
Lengyelországban 1986-ban – tehát a magyar forradalom 30. évfordulóján – meg lett szórva öt nagyváros kétnyelvű röpcédulával. A Magyar Népköztársaság lengyelországi Magyar Követsége meg lett szórva, a varsói Magyar Intézeten plakát volt és meg lett szórva, a jazz-jamboreen meg lett szórva, Krakkóban a domokosrendi templomban fény- és hangjáték volt 56-ra. Ami a legfontosabb: Podkowa Le¶nában felszentelték Közép-Európa első 56-os emléktábláját. A kétnyelvű emléktábla Kossuth címerrel, a szöveg az, hogy az elesettek és meggyilkoltak emlékére a magyar forradalom 30. évfordulóján. Potkowa Le¶néből ugyanúgy, ahogy Popiełuszko atya, minden hónapban volt mise a hazáért, ez a magyarok és a lengyelek hazájáért mondott mise volt, Kossuth címerrel. A tábla fel lett szentelve, utána el kellett dugni. Új tábla van, és ez létezik. Nekem a Szolidaritás, amit átéltem szorosan kapcsolódik 56-hoz. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
