A magyarországi lengyelek története
2005.05.11. 15:00
„Két nemzet van egyesülve bennünk/
S mi két nemzet! a lengyel, s magyar!/
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint/
E két nemzet, ha egy célt akar?” (Petőfi)
|
|
A magyarországi lengyelség létszáma jelenleg körülbelül 10-12 ezer fő. Az ország területén szórványban élnek, egyharmaduk azonban a fővárosban, Budapesten. A lengyelség magyarhoni története egy évezredes, azaz majdnem olyan messzire nyúlik az időben, mint a történelmi magyar államé. Többnyire a jószomszédi, Lengyelország és Magyarország közötti dinasztikus kapcsolatok következménye mindez, valamint abból ered, hogy a Magyar Királyság területén lengyel tudósok, művészek, iparosok telepedtek meg, ugyanakkor zárt, falusi település is létrejött a kora középkortól kezdve - mégis, mindemellett a magyarországi lengyel jelenlét folytonosságáról a XVIII. század kezdetétől fogva beszélhetünk. A magyarországi lengyelség - egyúttal a lengyel és magyar nemzet - történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem és Dembinski tábornokkal az élen többezer lengyel tiszt és közkatona vett részt. A másik, hallatlanul fontos fejezetet a II. világháború évei jelentették, amikor Lengyelországot lerohanták a hilteri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939-ben), ekkor több mint 100 ezer menekült - lengyel katona és civil személy - talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg. A magyarországi lengyelség önszerveződésére a XIX. században jött el az idő (1862-től kezdve). A II. világháború után a magyarországi kommunista államgépezet feloszlatta a lengyel szervezeteket és államosította vagyonukat. Az ismételt önszerveződésre csak 1958-ban nyílt lehetőség, a valódi, új nemzetiségi mozgalom megszületésére azonban csupán a Magyar Köztársaság teljes függetlenségének időszakában kerülhetett sor, azaz a 90-es években. A 80-as évek időszakában csak egyelten fóruma volt a lengyelségnek, Budapesten, 1993-ban azonban már 6 ilyen központ működött, 1995-ben 23, jelenleg pedig (1998-tól) 52 lengyel szerveződés működik az ország 19 megyéjéből 14-ben. A magyarországi lengyelség ma két országos kiterjedésű szervezetet működtet (a Bem József Egyesületet 1958-tól és a Szent Adalbert Egyesületet 1992 óta), kisebbségi önkormányzatok jöttek létre (az 1994-95-ös évektől kezdve, közöttük az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat), a lengyelek visszanyerték a Lengyel Házat (1998-ban), és a Lengyel templomot, amely 1991-ben a Budapesti Római Katolikus Lengyel Perszonális Plébánia rangot kapta. A művészet és tudomány művelői a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumát hozták létre (1996-ban), az üzletemberek pedig a "Polonia-Hungaria" Magyarországi Lengyelek Érdekvédelmi Szövetsége alapítói (1996). A lengyelség létrehozott intézményeket is, ezek: a Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára (1998-ban), valamint az Országos Lengyel Iskola (amelyet formálisan még nem jegyeztek be, ám gyakorlatilag 1998 óta működik), ifjúsági néptáncegyüttest ("Dwa Bratanki" - 1993-ban) színpadi együttest ("Za Kurtyna" - 1998-ban) szervezett, folyóiratokat (a havonta megjelenő "Polonia Węgierska" c. lapot 1995-től, és a negyedévenként jelentkező "Glos Polonii" c. folyóiratot 1987 óta), könyvet, naptárt ad ki, hetente adásba kerülő, lengyel nyelvű rádióműsora van (1998 óta), valamint a lengyelség legfontosabb, nemzetközi szervezeteinek tagja. | | |
|