Teleki Pál emlékmise volt a Szent István Bazilikában
BAKOS ISTVÁN 2005.12.04. 18:34
A HUNSOR online cikke, 2001. augusztus 16.
Írta Bakos István a HUNSOR Budapesti munkatársa
a Nemzeti Tankönyvkiadó fõosztályvezetõje.
| |
Igazán örültünk, hogy a nevezetes esztergomi koronás millenniumi nagymisét és ünnepséget a magyar média immár méltó figyelembe részesítette; élõ közvetítést adott róla szerda délelõtt mindkét közszolgálati televízió, részletes tudósítást a rádió és a sajtó.
Fájlaljuk viszont, hogy meghívásunk ellenére a magyar média nem szentelt figyelmet egy másik, igaz szerényebb eseménynek: a Teleki Pál emlékmisének, amely ugyancsak Nagyboldogasszony napján, a pesti Szent István Bazilikában volt. A hazai média mulasztását pótolandó igyekszünk legalább mi hírt adni e fölemelõ ünnepségrõl, fõleg azok számára, akik a civil társadalom szelíd önkifejezésére s két rokon-lelkû nép barátságára is figyelnek. A Szent István Bazilika Nagyboldogasszony tiszteletére rendezett esti miséjén, augusztus 15-én Boldogasszonyunk és Teleki Pál emlékének adóztunk. A Bazilika zsúfolásig megtelt résztvevõ hívekkel. A fõoltár elõtti padsorokban a díszvendégek: Wisniewski Rafal lengyel nagykövet és munkatársai, Teleki Pál unokaöccse Teleki Gábor és családja, Lezsák Sándor az Országgyûlés Oktatási- és Tudományos Bizottságának elnöke, a Teleki Pál Emlékbizottság védnökei és tagjai, néhány nagykövetség és civil szervezet képviselõje, s neves közéleti személyiségek foglaltak helyet. Jelen voltak a Szent István Lovagrend és a Szent Korona Rend díszruhás tagjai, kibontott zászlaikkal a lengyel és a magyar cserkészek, jellegzetes kék-fehér stóláikban Szent Teréz anya leányai. Ott ültek és álltak áhítattal, a népénekes katolikus misén Isten minden rendû és rangú gyermekei. 18 órától Gyulay Endre püspök úr (a Teleki Pál Emlékbizottság védnöke) celebrálásával megkezdõdött a szentmise, amelyen Maciej Jozefowic lengyel plébános és Szabó Géza kanonok úr koncelebráltak, s a Bazilika számos papja vett részt a szolgálatban. Nagyhatású szentbeszédében Gyulay püspök úr szólt Nagyboldogasszony napja történelmi jelentõségérõl, Szûz Máriáról, Jézus Krisztus anyjáról, akinek Szent István királyunk e napon ajánlotta föl a Szent Koronát, majd a magyar nép hû fiáról Teleki Pálról. Az Õ becsületes, a tényeket feltáró és tisztelõ keresztény magatartását, követendõ példaként állította a misén nagy számban megjelent ifjúság elé. Trianon békediktátumának kiagyalói nem vették figyelembe tényekre építõ tisztességes javaslatait s Magyarországot igazságtalanul földarabolták, a magyar nemzetet megcsonkították. Az igazságos korrekciót azonban csak a világháború közeledtével sikerült Telekiéknek szomszédainkkal és a nagyhatalmakkal elfogadtatni. A "Légy résen" cserkésztanítást követve Teleki a nemzete iránt érzett felelõsségét, igazságszeretetét a világpolitikában is érvényesítette. A szomszédainkat támadni akaró német hadsereg átvonulását semmilyen irányban nem engedélyezte, a német-orosz támadásnak kitett lengyelek és a szovjetek által megtámadott finnek ügye mellé állította a korabeli magyar politikát. A magyarok szolidaritása a nemzetközi közvéleményre is jó irányúan hatott. Teleki együttérzõ embersége nemcsak az üldözötteknek nyújtott menedéknyújtásban, de sok más téren is megnyilvánult. A magyar nemzet jobbulásáért fohászkodva, a "Boldogasszony anyánk"-at énekelve 19,30 órakor a Szent Jobb oltárhoz vonultunk. Az oltárképet, amelyen Szent István fölajánlja a Szent Koronát Szûz Máriának Benczúr Gyula festette. A Szent István orációt követõen Csicsery_Rónay István a Teleki Pál Emlékbizottság ügyvezetõje köszöntötte az ünnepi emlékmise résztvevõit, fölolvasta Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnak, a Teleki Pál Emlékbizottság fõvédnökének üdvözlõ levelét, s megadta a szót Csapó Endrének az ausztráliai Magyar Élet hetilap fõszerkesztõjének, Csapó Endre mint az Emlékbizottság legtávolabbi kontinensen élõ tagja az Emlékbizottság és a világ magyarsága nevében a következõ beszédet mondta: "Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk, aki õsidõktõl fogva viseled gondját a mi népünknek - amely annyi sok dicsõségben élt és birodalmat alkotott a régmúltban, de világot védelmezõ szerepében annyi vész között meg tudott maradni a keresztény hitben és az igazság védelmében meg tudott maradni nemzetnek és általános emberi ígéretnek. Fogadd e kis gyülekezet hódolatát, amely e szent helyrõl száll Hozzád! Egy igaz emberrõl emlékezünk itt meg színed elõtt a Szent Korona tiszteletében és oltalmában, amely éppen e napon sugározta szét fényét Esztergom magaslatáról a ma ott összegyûltekre, az ország népére, és az egész nemzetre a határokon túl és szerte a nagyvilágban. Személy szerint úgy érzem - a nagy megtiszteltetésen felül -, hogy szimbolikus jelentõsége van annak, hogy olyan valaki szólhat gróf Teleki Pál ünneplése alkalmával, aki a magyar nemzetet ért szörnyû vihar következtében a legtávolabbi földrészre sodródott, hiszen sem távolság sem idõ nem térítheti el a nemzet emlékezetét nagy fiától. Szörnyû vihart említettem, ami a nemzet e nagy fiának, gróf Teleki Pálnak elviselhetetlen aggodalmat okozott. Egész életét arra áldozta, hogy nemzete ellenálló erejét felnövelje, hogy alkalmas legyen elviselni a megpróbáltatásokat, vállalni tudja az elkerülhetetlen küzdelmet, és lelkében készen legyen minden méltatlanság és igazságtalanság elviselésére. Ezt szolgálta tudományos élete, ezt szolgálta politikai élete, ezt végezte a magyar cserkészetben, ezt hirdette egyetemi katedráról és egész nemzetet oktató írásaival. Hite, magyarsága példamutató volt, embersége - ennek vagyunk most tanúi - két nemzet háláját hirdeti. A Lengyel Köztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített Parancsnoki Fokozatát kapja ezen alkalommal gróf Teleki Pál egykori magyar miniszterelnök minden földi és égi törvény szerint megérdemelten. A lengyel kitüntetés másról is tanúskodik - két nagy és nemes történelmi nemzet számtalan kapcsolatának egyike, a népek közötti megértés klasszikus példája -, arról tanúskodik, hogy a háborús öldöklés idején a történelmi barátság próbatételre szólít fel, és erre gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök példás módon felelt. A lengyel-magyar történelmi barátság ismét megnyilatkozott, és - mint tudjuk - azóta is élõ gyakorlat. Nem is elsõ alkalom történelmünkben, amikor egyazon személy egyaránt válik hõsi példává lengyelek és magyarok részére. Gróf Teleki Pál egész életmûve tiszteletet ébresztõ példakép. A magyar társadalom - ismert okokból kifolyóan - még nem alkotta meg a huszadik századi nemzeti panteont. A korábbi évszázadok általánosan ismert és elfogadott hõsök nevével élnek a magyarok tudatában. A huszadik század Isten- és nemzetellenes politikai áramlatai nemcsak nemzeti mivoltunkat, de nemzeti történelmünket is megtagadták. Az erényt bûnnek, a hõst bûnözõnek akarják nyilvánítani. Minden igyekezettel akadályozták, hogy a nemzet feltekintsen azokra a vezetõkre, akik példaképei lehetnek, akiknek a megnyilatkozásai, tanításai irányt mutatnak a nemzetnek a nehéz idôkben. Egy nemzet nem lehet példamutató eszményképek nélkül. Ez a kiüresített helyzet késztette életre a Teleki Pál Emlékbizottságot, mert gróf Teleki Pálban látja egyesülni mindazokat a nemes tulajdonságokat, amelyekkel ô a nemzet elé állítható követendô példának: hazaszeretetre, kitartó szívós munkára, tudományok ápolására, küzdelemre a nemzetért, a nemzet hagyományaiért, ifjúságért, a magyar jövôért. Ennek az Emlékbizottságnak látványos eredménye lesz az a szobor, amely rövidesen hirdeti a budai Várban, hogy merjünk magyarok lenni! Ehhez kérjük Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk pártfogását Emlékbizottságunk és az egész magyar nemzet részére." Wisniewski Rafal lengyel nagykövet Teleki Pál tudós és a lengyeleket nehéz háborús helyzetben támogató államférfi világpolitikai jelentõségérõl szólt, akit Lengyelország saját hõseként tisztel. Ezért adományozta számára posztumusz a Lengyel Köztársaság elnöke a legnagyobb lengyel kitüntetést, a Lengyel Köztársaság Érdemrendje csillaggal ékesített Parancsnoki Fokozatát, amelyet Wisniewski nagykövet a Teleki család Svájcban élõ képviselõjének Teleki Gábornak adott át. Teleki Gábor a remekmívû kitüntetést átvéve, a család és a nemzet nevében köszönetet mondott érte lengyel barátainknak, s családi emlékeket felidézve, emberségét példának állítva, szólt a Teleki Pálról. Ezt követõen Faragó Laura énekmûvész az "Óh Szent István dícsértessél" címû moldvai csángó dalt énekelte, mialatt Szabó Géza kanonok úr átadta a Bazilika millenniumi emlékérmét Wisniewski lengyel nagykövetnek. Csicsery-Rónay István pedig megadta a szót Grzegorz Lubczik elõzõ nagykövetnek aki az Emlékbizottság egyik védnökeként .szólt a lengyel-magyar együttmûködés szép példáiról és a lengyelek Teleki Pál szobrának felállítása ügyében vállalt elkötelezettségérõl, áldozatvállalásáról. Este 8 órakor a lengyel és a magyar Himnusz eléneklésével zárult az emlékezetes ünnepség, amelyet a Bazilika alagsori fogadótermében a híres Auguszt cukrászda jóvoltából szerény fogadás követett. Ezen Teleki Pálra és az emlékmisén a - történelmi viharokat átélt zászlójukkal - megjelent lengyel öregcserkészekre emelve poharát pohárköszöntõt mondott Maciej Jozefowicz lengyel plébános. Megköszönve a lélekemelõ ünnepet, Gyulay Endre püspök úr és paptársai szolgálatát, a Szent István Bazilika képviselõinek szívességét, Teleki Pál - Rieger Tibor szobrászmûvész által elkészzített, s bronzba öntött - szobrának avatásáig búcsúzunk egymástól. Találkozunk Teleki Pál szobrának avatóján a Budai Várban!
" Ami még osztályé, párté soha nem lett, Az a vágy, akarat, az a magyar nemzet Akkor vele egy volt, s lángja benne égve Vele együtt hullott a nemesebb éjbe, A tisztább sötétbõl fel a fényre szállva, A reményentúli remény magasába, S hiába takarják hazug feledésbe, Megnõ minden évvel éltetõ emléke..."
(Vas István: Teleki Pál emlékezete, 1956)
Budapest, 2001. augusztus 16. A tájékoztató sajtóközlésre is felhasználható! Összeállította: Bakos István a Teleki Pál Emlékbizottság tagja) |