Karolina Poznanban él, az ottani egyetem magyar tanszékének doktorandusz hallgatója. A tanszéken évente körülbelül húsz diák végez. A Mindszenty József hercegprímás - Igazság és hazugság című munka valójában a szakdolgozata, amely átdolgozott formában könyvként is megszületett, ezer példányban.

A mű kiadásához nélkülözhetetlen segítséget nyújtott egy Poznanba elszármazott honfitársunk, Brendel János, a magyar tanszék immár nyugalmazott tanára. A témát Karolina maga választotta: nagyon érdekesnek találta Mindszenty alakját, élettörténetét. Nem az egyetemi tananyag részeként, csak magánbeszélgetések során figyelt fel rá. Mindszenty neve egyébként rettentő kevéssé ismert Lengyelországban.

Könyve megírásához Karolina szülőhazájában nem talált forrásműveket, vagy ha mégis, csak az egykori kommunista propaganda kiadványait. Magyarországon a Mindszenty Alapítvány biztosított számára kutatási anyagot. A lengyel Művelődési Minisztérium ösztöndíjával, az úgynevezett részképzés keretében összesen hét hónapot töltött Budapesten.

A műben elsősorban történelmi szempontból foglalkozik a hercegprímás alakjával. A záró fejezetben azonban a hit embereként, lelkipásztorként állítja őt az olvasó elé. A bevezetésben pedig arról ír: Magyarországon a mai napig hallani fals hangokat, amelyek Mindszentyt hamis színben, a kommunista idők szellemében tüntetik fel... Kérdésemre Karolina elmondta magáról, hogy vallását gyakorló katolikus. Hozzátette: ha valaki tárgyilagosan kíván Mindszenty bíborosról írni, a körülmények megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy hívő legyen... Számára mit üzen Mindszenty bíboros, tettem fel az elcsépelt kérdést. Elgondolkodott: "Azt, hogy érdemes kitartani, érdemes hűségesnek maradni az értékekhez."

A lengyelek számára szilárd fogódzkodót, tájékozódási pontot jelent az 1982-ben elhunyt legendás varsói főpásztor, Wyszynski bíboros és Mindszenty párhuzama: kor- és sorstársai voltak egymásnak. Érdekesség, hogy bár sokat tudtak egymásról, személyesen csak egyetlenegyszer találkoztak, ráadásul futólag: a hetvenes években, Rómában.

A könyv bemutatója Varsóban volt. Egy rangos krakkói folyóirat terjedelmes recenzióban foglalkozott vele. Különféle lengyel lapokban Karolina több cikket is publikált már Mindszentyről. E hetekben újabb cikken dolgozik, egy folyóirat márciusban megjelenő, magyar tematikájú különszáma részére. Mint mondta, feltétlenül érdemes volt Mindszenty személyével foglalkoznia. Célja és reménye, hogy ismertebbé tegye őt honfitársai számára.

Terveiről megtudtam, hogy ezután is szeretne magyar témákkal foglalkozni. Bár javarészt lengyelül beszélgettünk, egy-egy magyarul elejtett mondatából kiderült, hogy tiszta kiejtéssel, szabatosan beszéli nyelvünket. Arról faggattam hát, ugyan minek hatására választotta a magyar szakot, vannak-e magyar felmenői... Tudomása szerint nincsenek, felelte, ő száz százalékig lengyel. A magyart érdekes nyelvnek tartja, melynek varázsát többek között az adja, hogy cseppet sem általános, nem divatos. Hiszen manapság mindenki angolul vagy németül tanul.

Legvégül azt kérdtem tőle: miként látja, a magyar nyelv tanulásában mi a legfőbb nehézség - a kiejtés, a ragozás vagy a szórend? Elmosolyodott s magyarul felelt: "Ez mind együtt... Ha az ember magyarul beszél, borzasztóan kell koncentrálni."

(Új Ember,  2004.01.18. LX. évf. 3.)

[Lengyelül olvasható még Mindszentyről:  Á. Somorjai, I. Zsolnay, Kardynał Mindszenty – pobity bohater narodu?, W drodze, nr 5 (201) /1990, s. 88–100].