Lengyelföldről, Stanislau-ból került Bukovinába a cacica-i kegykép, mely a czenstochaui híres Máriaképnek a másolata. A mai cacicai kegykép Stanislauból, az odavaló örmény katolikusok templomából került Bukovinába, s már lengyel földön híres volt az imameghallgatások miatt. Ezt bizonyítják azok a fogadalmi ajándékok, amelyek a képpel együtt Bukovinába kerültek.      A kegykép egyébként fából készült.      A Mária karján pihenő kis Jézus arca, kezei és lábai festve vannak, maga a ruházat pedig ezüstszínű, bronzszínű paszománttal.      Egész Bukovinában és az ország különböző, távoli részein is elterjedt e kegykép tisztelete. A kegytemplom - amely hatalmas boltozataival és gótikus tornyával az ég fele mutat - augusztus 15-én nem képes befogadni a zarándokok tömegeit. Ezen a napon ugyanis se vége-se hossza a zarándokok hömpölygő áradatának. Lehet látni németeket, festői ruházatú magyarokat, lengyeleket, tótokat, oroszokat Bukovina különféle nemzetiségű lakóiból, így érthető, hogy a kegytemplomban és udvarán sokféle nyelvű katolikus szentbeszéd hangzik el: magyar, német, lengyel és így tovább. S ez helyes is, mert a Szűzanya lábainál minden népnek a maga nyelvén kell kifejeznie hódolatát.      Igen megható a tömeges szent áldozás és azoknak sajátos ájtatossága, akik térden állva körüljárják az oltárt. A templomkertben igen szép helyen van az úgynevezett lourdes-i kápolna, ahol rendesen a magyar katolikusok részére külön szentmise és szent beszéd van.      Kiemelkedő pontja a búcsúünnepnek a legméltóságosabb Oltáriszentséggel való körmenet, amelyen a zarándokok, és az ifjúsági szervezetek saját lobogóikkal vesznek részt.      Mindig szokott a búcsújáró helyekhez imameghallgatás fűződni. A cacica-i kegykép két oldalán csüngő fogadalmi táblák szintén számos imameghallgatásról tanúskodnak.      Íme egy eset a sok közül. Campani ezredes, édes anyja halála után, a hanyag ápolás és különböző betegségek miatt, mint kis gyermek egészen nyomorék lett. Se járni, se beszélni nem tudott. Mostoha anyja Cacicára hozta a szánalomra méltó kis fiút és felajánlotta a Szűzanyának. Amíg az asszony térdre hullva az oltár előtt imádkozott, addig a kis fiú mozdulatlanul feküdt az oltár lépcsőjén. Nem sok idő múlva az imádságban elmerült asszony észre veszi, hogy valaki rángatja és azt mondja: "Anyuka, gyere már, menjünk." A kis Campani tehát beszélt és járt. Hogy egészsége valóban és teljesen helyreállott, azt az bizonyítja legjobban, hogy katona, sőt ezredes lett belőle és részt vett a világháborúban. Még említhetnénk föl más imameghallgatásokat is, azonban ehelyett elég azt emlegetni, hogy az az odaadó buzgóság és Mária tisztelet, ami Cacicán tapasztalható, a zarándokok növekvő száma: ez a legszebb imameghallgatás, ez csodás valóság.      Említést érdemel a sóbánya kápolnája, melyben az oltár, a szószék, a sekrestye és egyáltalán az egész kápolna kőkemény sóból van kifaragva.      Ezelőtt dec. 4-én, szent Borbála, a bányászok védőszentjének ünnepén szentmise és szentbeszéd is volt ebben a kápolnában. Ez azonban az utóbbi időben nincs meg. A sófalon levő emléktábla azt igazolja, hogy a kápolnát boldogult Bilczenski lembergi érsek ezelőtt 30 évvel fel is szentelte.      Cacica-nak ezt a bányai érdekességét, szépségben, művészetben és nagyságban csak a híres lengyelföldi Wieliczka múlja felül.      Aug. 15-én délután a zarándokok megtekinthetik a sóbányát és a kápolnát. Sok emléket visznek magukkal haza, és sok szépet mondanak el Cacicáról, akik itt jártak.      Dr. W. Wühr müncheni tanár azt mondotta, amikor aug. 15-én Cacicán járt, hogy az egy igaz, katolikus egyház hitigazságait sehol úgy át nem élte, mint itt.      Egyik magyar pap Cacicát, mielőtt nem ismerte, jelentéktelennek tartotta. Amikor megismerte, nem győzte Sumuleuhoz, Lourdeshoz hasonlítani. Így nyilatkozott Cacicáról: "Meglepő az élő hit munkája. Mint ahogy Lourdesben láttam: lekövetelik az áldást az égből."      (Forrás: Sántha Alajos: Bukovina Boldogasszonya In.:Katolikus Világ, 1936. augusztus, p. 250-251.)

		A bukovinai Kácsika (Cacica) közel 97 éve a római katolikusok híres búcsújáróhelye, de elfeledtetéséért fél évszázadon át mindent megtettek. A Boldog Szűzanyára emlékeznek itt is minden évben. II. János Pál pápa tavaly a kiemelt búcsújáróhelyeket megillető Basilica Minoris titulust adományozta a kácsikai templomnak, amely így közvetlenül vatikáni alárendeltségűvé vált. Az idén száz prelátus vett részt a hat - román, latin, lengyel, német, ukrán és magyar - nyelven celebrált misén. A résztvevők számát százezerre becsülik, az Adevarul hírszolgálata a más országokból érkezők kapcsán Franciaországot, Olaszországot, Németországot és Lengyelországot említette - Magyarországot, Erdélyt nem. Jelen volt többek között Ghiorghi Prisacaru, a román szenátus külügyi bizottsága magyarbarátnak éppen nem mondható elnöke. Az ünnepségen a moldvai csángómagyarságot Petre Ghergheli jászvásári főpap "képviselte", természetesen annak jegyében, hogy a moldvaiak román katolikusok. A kácsikai búcsúval - sok más szervezett mozgalomhoz hasonlóan - a csángó-magyarok Európa Tanácsban elfoglalt státusát ellensúlyozták - mutat rá Sylvester Lajos a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap hasábjain. "Politikusaink és főleg római katolikus főpapjaink felfigyelnek-e erre?" - teszi fel a kérdést. "A moldvai csángók számára az utóbbi évtizedekben valószínűleg új vallási szokásként alakult ki papjaik ösztönzésére a nagyboldogasszonyi kácsikai búcsújárás. Elképzelhető a magyar kapcsolatokat éltető csíksomlyói orientáció felváltására irányuló egyházi-politikai szándék a kácsikai búcsújárás ösztönzésében" - idézi Limbacher Gábor megállapítását a "Moldvai magyarok kácsikai búcsújárása Nagyboldogasszony ünnepekor" című, 1993-ban megjelent tanulmányból (Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére, kiadta a Lakatos Demeter Egyesület, Budapest). A Háromszék publicistája figyelmeztet: "Ha a Pápa Őszentsége egyházi kapcsolataiban közvetlen a Vatikánnak rendelte alá a kácsikai templomot és egy helyi búcsújárást, s ezzel nagy térségeket és népeket átfogóvá tágított, akkor legalább a jövő esztendőtől jobban oda kellene figyelniük a magyar római katolikusoknak is, mert az idei búcsúszervezés azt a megfigyelést erősíti meg, hogy román katolikusok búcsújárása lesz, s a részt vevő lengyelek, németek, franciák mai hazájukba vihetik a hírt, miféle népek élnek ezen a tájon." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), [2001.] aug. 29./
A magyar nyelvű szentmisét mindig augusztus 15-én reggel 8 órakor tartják, a templom mögötti Grottánál.