A LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG HONLAPJA
A LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG HONLAPJA
Menü
 
TÖRTÉNELEM
 
EGYHÁZ
 
KULTÚRA
 
TUDOMÁNY
 
EMBEREK, TÁJAK (feltöltés alatt)
 
INTÉZMÉNYEK
 
CIVIL SZERVEZETEK
 
EGYÉNI OLDALAK
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>1956
>1956 : LENGYELEK A FORRADALOMBAN

LENGYELEK A FORRADALOMBAN

Tischler János  2005.06.17. 22:13

NOL • 2003. október 22. Ritkán esik szó arról, hogy az 1956-os magyar forradalomban lengyelek is részt vettek. Szerepük az események összességét tekintve csekély, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy voltak köztük olyanok, akik az életveszéllyel és jövendő karrierjük esetleges kettétörésével sem törődve azonosultak a forradalommal, és teljesen önzetlenül részt vállaltak belőle.

 Két ember történetét választottam ki, hogy ezeket röviden közreadva bemutassam, mit is jelentett ez a részvétel. A történeti háttérhez meg kell említeni, hogy 1956. október 19. és 21. között zajlott le a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának híres 8. plénuma, és a plénumhoz fűződő események (a szovjet beavatkozási szándék, Wladyslaw Gomulka első titkárrá választása, a néptömegek kiállása Gomulka mellett, s az általa bejelentett valóban jelentős változások) nagy kezdeti lökést adtak az október 23-i budapesti tüntetéseknek. Az úgynevezett lengyel október hatására heteken-hónapokon keresztül élvezhették az így kapott szabadságot a lengyelek, de még az 1957 elején megindult és 1958-59-re véghezvitt konszolidáció után sem lett még egyszer olyan Lengyelország, mint amilyen 1948-1956 között volt.

A budapesti Műszaki Egyetemen 1956-ban körülbelül harminc lengyel egyetemista tanult a különböző évfolyamokon, köztük nyolcan-tízen tagjai lettek a Műegyetem Hess András téri kollégiumában alakult nemzetőrcsoportnak. Többségük a Várnegyed területén teljesített őrszolgálatot, illetve a teherautókon érkezett élelmiszer-szállítmányok szétosztásában segédkezett. Ezek a lengyel egyetemisták - három ember kivételével, akik éppen nem tartózkodtak a kollégium épületében - november 3-án szervezetten visszatértek Lengyelországba. Edward Liszewski, a Villamoskar ötödéves hallgatója s szintén nemzetőr, egyike volt azoknak, akik itt maradtak. A novemberi napok élményeiről így számolt be több mint negyven év távlatából: "November 4-én hajnalban erős detonáció ébresztett fel a Hess András téri kollégiumban. Tisztán lehetett hallani a tüzérségi lövedékek becsapódását, a géppuskák sorozatlövéseit, amelyeket már jól ismertem a korábbi napokból. Felpattantam az ágyból, felöltöztem, kirohantam a folyosóra és a bejárat irányába futottam. Ott találkoztam egy ismerős egyetemistával a mechanikai tanszékről, aki bricsesznadrágot, katonai csizmát és nemzetiszín karszalaggal átkötött civil zakót viselt. Éppen egy hét-tízfős osztagot alakított, amely a János-hegyre indult az ottani adótorony védelmére. Én akkor azt az utasítást kaptam, hogy menjek a várfal tövében lévő őrhelyre, oda, ahol egy rejtett lejárat volt, amelyet talán csak mi, egyetemisták használtunk. Ez a Halászbástya bal oldalán volt, a régi dominikánus kolostor romjai mögött. Ezen a lejáraton a Donáti és a Batthyány utcán keresztül a Moszkva térre lehetett eljutni. Mikor odafutottam erre az őrhelyre, ott találtam egy bajtársat, egy 13-14 éves magyar fiút, akinél akkora fegyver volt, mint ő maga.

Ott álltunk mind a ketten ezen az őrhelyen, a helyzet pedig bizonytalan és idegesítő volt, mert a Moszkva tér, vagyis a Várhegy aljának irányából erős ágyútűz és a gépfegyverek sorozatlövéseinek hangja érkezett hozzánk. Jóllehet, ahol mi tartózkodtunk, teljes nyugalom honolt, mégis őszintén meg kell mondanom, hogy igencsak ideges voltam, hiszen mindenféle fedezék nélkül álldogáltam ott ezzel a fiatal fiúval. Nem tudom, mennyi ideig tartott ez az állapot, már csak azért sem, mert ilyenkor minden hosszabbnak tűnik. Mindenesetre valaki végül értünk futott a Várból, és megparancsolta a visszatérést. Amikor ismét a kollégiumban voltam, akkor az említett egyetemista társam közölte a köré összegyűlt egyetemisták kis csoportjával, hogy a szovjet csapatok ma hajnali támadása nyomán kialakult helyzetben további ellenállásunk céltalan. Ez nagy vérfürdőt idézne elő.

A kollégiumban voltam akkor is, amikor az oroszok elfoglalták a Várhegyet. Egész idő alatt egyedül voltam a szobámban. Egyszer csak kétségbeesett hangot hallottam a folyosóról: - "Segítség!" Majd még egyszer: - "Magyarok, segítség!" Kirohantam a folyosóra. Kiderült, hogy egy hallgató, akit nem ismertem, társait próbálja segítségül hívni, mert a Magyar Országos Levéltár épülete lángokban állt. A szovjet támadás során a harckocsilövedékek valószínűleg felgyújtották a felső emeleteket. Meg kell mondanom, nem sok jelentkező akadt a mentésre. Egyébként a kollégium környékén akkoriban meglehetősen veszélyes volt a légkör. A Hess András tér felől szovjet katonák álltak körben a kapuval szemben, lövésre kész fegyverrel a kézben. A bejáratra irányzott ágyúcsővel pedig ott állt egy harckocsi. Talán ha húszan voltunk, akik vállalkoztunk arra, hogy elindulunk az épületből. Az a magyar kolléga, aki igyekezett mozgósítani bennünket, még néhány szót váltott egy orosz tiszttel, aki beleegyezően intett a fejével. A Táncsics utcán futottunk a Bécsi kapu irányába, ahol a kaputól bal kézre magasodott a Levéltár épülete. Beestünk a levéltárba, és felrohantunk a lángoló felső emeletekre. Mentési akciónk abból állt, hogy megragadtuk a még ép dokumentumokat és azokat is, amelyeket éppen elért a tűz, és kivittük a folyosóra. Akik az iratokat tőlem átvették, dobálták le a lépcsőn, és azok gurultak tovább lefelé. Emlékszem, arra gondoltam, hogy mindezek a magyar kultúra emlékei, most pedig lángnyelvek emésztik őket, és mi a földhöz csapdossuk a kötegeket, hogy a lehető legtöbbet meg lehessen menteni. Elfelejtettem mondani, hogy amikor bejutottunk a levéltárba, ott volt már egy kis tűzoltócsapat, amelyet mégiscsak sikerült mozgósítani s odavinni, és ők aztán bőségesen locsolták a vizet, aminek eredményeként kissé pokoli színtér jött létre, a füst és a gőz keveréke, a víz szökőkútszerűen áramlott vissza, amikor találkozott az égő parázzsal.

Nem emlékszem, mennyi időt töltöttem társaimmal együtt a levéltárban, de legalább négy-öt órát. Mindenesetre, amikor elhagytam az épületet, alig álltam a lábamon, a tüdőm tele volt füsttel, piszkos voltam és borzalmasan szomjaztam. Olyannyira erőt vett rajtam a fáradtság, hogy közömbös lettem minden iránt, jóllehet a kinti helyzet nem sokat változott. Ha akkor lőni kezdtek volna rám, azt hiszem, nem lett volna erőm menekülni. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Bejutottam a kollégiumba, sehová, még a mosdóba sem próbáltam elmenni, hanem abban a piszkos öltözetben - úgy, ahogy voltam - lefeküdtem, és másnap reggelig aludtam."

1956 októberében a Lengyel Tudományegyetem Magyar Filológiai Tanszékének hallgatói éppen háromhetes tanulmányúton tartózkodtak Magyarországon. Október 21-én érkezett meg a csoport Szegedről Budapestre, ahol három napot szándékoztak eltölteni. A csoport két tagja, Lidia Widajewicz és Hanna Linsenmann nemcsak az október 23-i tüntetésen vett részt, hanem a későbbiekben is aktívan bekapcsolódott az eseményekbe. Közülük Lidia Widajewicz már nem él: 1959-ben tisztázatlan körülmények között állítólag öngyilkos lett egy magyarországi lövészversenyen. A másik résztvevő, Hanna Linsenmann így emlékezik a forradalom napjaira: "Október 24-én hajnalban azzal a hírrel ébresztett fel minket az egyik csoporttársam, hogy Pesten lövöldözés van, sőt valóságos csata folyik. A következő napon, 25-én az ilyen hírek hallatán és a lövöldözések miatt, amelyek Budára is felhangzottak, nehezen tudtunk nyugodtan ülni. Lidia Widajewiczcsel és még néhány társammal elindultunk Pestre. Egy utcán talált röplapból értesültünk arról, hogy a budapesti egészségügyi szolgálat véradásra hív fel, mert sok a sebesült. Kis csoportunk elhatározta, hogy elmegyünk a hozzánk legközelebb eső kórházba. Amikor odaérkeztünk, akkor láttam meg az első sebesülteket. Mentőautók és teherautók hozták be őket, nemcsak magyarok voltak közöttük, hanem orosz katonák is. Rövid vizsgálat után vért vettek tőlünk, de az erre való várakozás hosszan tartott, mert nagyon sok volt az önkéntes jelentkező. A véradás után elhagytuk a kórházat, és gyalog tértünk vissza budai szállásunkra.

Két nappal később már csak Lidkával, a barátnőmmel indultunk el Pestre, a Belvárosba megnézni, milyen események zajlanak, mekkora a pusztítás. Számos épületen világosan látszottak a becsapódások nyomai. Egyre több lett a sebesült, egyre több lett a síremlék az utcákon. Ismét elmentünk vért adni, de most egy másik kórházba. Ott ismerkedtünk meg az ELTE Filozófia Tanszékének néhány hallgatójával, közöttük egy testvérpárral. Egyikük emlékezett ránk az október 23-i tüntetésről. A véradás után a fiúk azt javasolták, hogy elkísérnek minket hazáig, hogy ne magunk menjünk, mert szerintük ez veszélyes vállalkozás lenne. Így hát elkísértek minket a Szabadság-hegyre, és útközben elmondták, hogy az egyetemen éppen most alakul vagy már meg is alakult a forradalmi bizottság, amelynek feladata többek között az egyetemi épületek védelme, szükség esetén pedig a harcokban is részt fognak venni.

Másnap jelentkeztünk az ELTE bölcsészkari épületében, ott megtaláltuk az előző napon megismert fiúkat. Ők vittek el minket a katonai parancsnokhoz, aki beleegyezett abba, hogy tagjai legyünk a forradalmi bizottságnak. Néhány órával később már fegyvert is kaptunk, géppisztolyt, és egyúttal egy igazolványt, ami a fegyver viselésére jogosított fel. Az igazolványt Kopácsi Sándor, Budapest akkori rendőrfőkapitánya írta alá, ezt mind a mai napig megőriztem, annak idején sikerült magammal vinni Lengyelországba.

Egyébként a Varsóból érkezett többi egyetemi társammal ellentétben mi ketten, Lidka és én nem tértünk haza azzal a transzporttal, amelyet november 4-e előtt szerencsésen elindítottak Lengyelországba. Éppen ellenkezőleg, megtagadtuk a visszatérést Budapestről, és ezt nemcsak csoportunk vezetőjével, Jan Reychmann professzorral közöltük, hanem Adam Willman budapesti lengyel nagykövettel is. A nagykövet megértéssel kezelte ittmaradási szándékunkat, nem vélte úgy, hogy ezt csak gyerekes szándékkal tesszük. Ellenben felhívta a figyelmünket arra, hogy ha segítségre lesz szükségünk, akkor forduljunk hozzá.

Néhány napot dolgoztunk az egyetemi telefonközpontban, még azt is ki merem jelenteni, hogy munkánknak hasznát tudták venni. Főként éjszakai ügyeleteket vállaltunk. A november 3-ról 4-re virradó hajnalon hirtelen megszólaltak a telefonok. A katonai parancsnokságról érkeztek a hívások, amelynek mi is alá voltunk rendelve. Egyre gyakoribbak lettek ezek a telefonok, egyre riasztóbbak voltak a beszélgetések. Egyszer csak a mi katonai parancsnokunk összekiabált minket, és azt mondta, hogy mivel a Kádár által segítségül hívott szovjet csapatok megtámadták Budapestet, el kell hagynunk az épületet. Letettük tehát a fegyvert, visszavittük a katonai tanszék raktárába, oda, ahonnan származott. November 4-én reggel 7-8 óra körül távoztunk az épületből, eléggé vonakodva, mert bár néhány magyar társunk már korábban elment, de egy részük továbbra is ott maradt."

Végül november 11-én a még Budapesten tartózkodó lengyel egyetemisták is visszatértek Varsóba, ahol semmiféle bántódás nem érte őket amiatt, hogy korábban megtagadták a hazautazást. Mellesleg nem egyedül indultak el Budapestről. Ugyanebben az időben tértek vissza Lengyelországba azok a lengyel újságírók, akik a forradalom idején érkeztek a magyar fővárosba. 1956 őszén csaknem tizenöt kiküldött újságíró tartózkodott Budapesten - többé-kevésbé szinte kivétel nélkül azonosultak a forradalom célkitűzéseivel -, és a sajtóban vagy a rádióban közzétett objektív napi híradásaik nagy szerepet játszottak abban, hogy Lengyelországban hiteles kép alakult ki a magyar forradalomról. Hazatérésük után pedig, 1956 november-december fordulóján a központi és a vidéki lengyel sajtóban, sőt a lengyel rádió hullámhosszán - rövid másfél hétig - egymás után jelentek meg és hangzottak el visszaemlékezéseik a forradalom eseményeiről. Közülük is kiemelkedik Hanna Adamieckának a Sztandar Mlodych című napilapban folytatásokban közölt naplója és több mint egyórás élő beszámolója a rádióban, vagy Wiktor Woroszylski szintén többrészes írása a Nowa Kultura hasábjain - igaz, a cenzúra a november 4-e utánról szóló részt már nem engedte lehozni. Ellenben Marian Bielicki naplóját teljes egészében, három részben leközölte a Po prostu című hetilap, amely egyébként nyíltan is elítélte a második szovjet beavatkozást Magyarországon.

 
PONTOS IDŐ
 
NAPTÁR
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
OSZTÁLYOZD AZ OLDALT
 
PRAKTIKUS
 
SZÓTÁRAK
 
ÉTEL-ITAL
 
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
DRÓTPOSTA
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2005-04-11
 
Jaj de jó, jaj de szép...
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre