A rendezvényen mintegy 40-45 fő, túlnyomórészt prominens ellenséges ellenzéki személy /Krassó György, Kiszely Károly, Bogád Antal, stb./; valamint néhány francia, és 2 fő lengyel állampolgár jelent meg, a Fórum alkalmából hazánkban tartózkodó nyugati újságírókat mindössze egy személy képviselte. A megemlékezést Molnár Tamás nyitotta meg. Rövid bevezetőjében Popieluskót ”a XX. század legnagyobb mártírjának” nevezte, akinek példája napjainkban is erősen hat Lengyelországban. Ennek alátámasztására utalt arra, hogy a pap halálának tulajdonképpeni évfordulóján, október 19-én, Varsóban tüntetés volt, melyet a rendőrségnek kellett feloszlatnia. Molnár Tamás után Molnár Imre ismertette Jerzy Popielusko életrajzát, majd részleteket játszott le egy hangfelvételből, ami a Popielusko által celebrált utolsó istentiszteleten készült, 1984. október 19-én Bydgoszcz lengyel városban.

A hangulatkeltő előzményeket követően Buda Géza részletesen beszélt a pap életútjáról, politikai alapállásáról, a Szolidaritás szakszervezethez fűződő kapcsolatáról. Az úgynevezett „hazafias misék” jelentőségét méltatva rámutatott, hogy Popielusko eredményesen képviselte a Szolidaritás eszméit a hívő munkások tömegei között, lehetővé tette az emberek „lelki találkozását” az állammal és a párttal szemben folytatott küzdelem jegyében.

A gyilkosságról szólva határozottan leszögezte, hogy a „lengyel állami vezetésnek nem sikerült azt a látszatot keltenie, mintha akarata ellenére történt volna a bűntett.” Ennek illusztrálására idézte Kociolek egykori gdanski párttitkár /ma Lengyelország moszkvai nagykövete/ egy nemrégiben lezajlott pártaktiván elhangzott – állítólagos – szavait: „Ő és társai teljes mértékben meg tudják érteni azoknak az elkötelezett és érzékeny fiatalembereknek /Piotrowskinak és Pekalának/ az érzéseit, akik nem tudták tovább tűrni Popielusko államellenes izgatását és cselekedni mertek.”

Végezetül kijelentette, hogy a lengyel illegális sajtóban közzétett hírek arról tanúskodnak, hogy a gyilkosság miatt elítélt személyek csak látszat őrizetben vannak, kiváló körülmények között, a hatóságok szimpátiáját élvezve élnek.

Buda Gézát ismét Molnár Imre követte, aki a legnagyobb részletességgel ismertette a gyilkosság előzményeit, végrehajtásának módját, majd újabb részleteket játszott le a jelzett hangfelvételekből. A prédikációt tolmácsolva szembeállította a „mártírhalált halt pap” jelmondatát /”Jóval győzzük le a rosszat!”/ a hatóságok magatartásával, végezetül pedig hosszasan elemezte Popielusko „eszmeiségét”.

A lakásban rendezett kiállítás 14 nagyméretű táblán elhelyezett, mintegy 100 darab fotóból állt. A fényképek túlnyomó többsége Popielusko temetésén készült, számos felvételen elrablásának, illetve meggyilkolásának helyszínei, és az ott elhelyezett keresztek, ellenséges tartalmú feliratok voltak láthatók.

A megemlékezésen elhangzott beszédeket Molnár Tamásék hangszalagra vették. A hangfelvételt el kívánják juttatni a lengyelországi „Jerzy Popielusko Baráti Körhöz”, amely a kiállított anyag nagy részét a rendelkezésükre bocsátotta.

A fényképekről készült másolatokból az Inconnu tagjai árusítást rendeztek. Kapható volt egy színvonalas kivitelű, 35-40 képet tartalmazó album, valamint SZETA feliratú trikó is.

A rendezvény végén Molnár Tamás bejelentette, hogy október 23-án, 19 órai kezdettel az „1956. évi forradalomról” tartanak megemlékezését.

Információink szerint október 23-án Krassó György interjút adott egy francia szakszervezeti lap két munkatársának, akik élénken érdeklődtek a magyarországi szamizdat kiadványokról és a „demokratikus ellenzék” helyzetéről. Kérdéseikre válaszolva Krassó az alábbiakat mondotta el:

Ő személy szerint politikailag közelebb áll az anarchizmushoz, mint a reformizmushoz, ami életútjából egyenesen következik. Úgy véli, hogy a jelenlegi kül- és belpolitikai viszonyok között az ellenzék nem sok magatartási alternatíva között válogathat, mivel nincs forradalmi helyzet. „Magyarország teljesen a Szovjetunió irányítása alatt áll, minden fontosabb kérdésben az történik, amit a Szovjetunió akar.” Nem helyesli, hogy az ellenzék reform-javaslatok kidolgozására és a kormányhoz való eljuttatásukra helyezi a hangsúlyt, mivel ezt – nézete szerint – „a párton belül is meg lehet tenni”.

Az ellenzéknek az lenne az igazi feladata, hogy felkészüljön egy forradalmi helyzet bekövetkezésére, hogy adott esetben a tömegek élére állhasson. Ennek a célnak mindenek előtt akkor felelhetne meg, ha nem törődve a napi realitásokkal, „következetesen igazat mondana”. Elhibázottnak minősítette az ellenzék taktikázását, rámutatva, hogy „elszalasztották az ellenfórum által adott lehetőséget is, ahol általános, ködös igazságok hangzottak el, mint az igazi Kulturális Fórumon, pedig itt lett volna az alkalom…”

A belügyminisztérium szervei a Kulturális Fórum megzavarására irányuló ellenséges tevékenyég felderítését tovább folytatják.

Budapest, 1985. október „ „

Nyt.sz.: 4/4 1509/85

Készült: 4 példányban /az alábbi öt?!/

1 pld. Felterjesztve /11-OD-5206/

1 pld. 11-OD-4771

1 pld. „Lidi” do.

1 pld. „Amatőrök” do.

1 pld. III/III-B

Készítette: FGY/NIné