A Rozsdamaró Zenekar olyan népzenét játszik, amelynek meghatározása nem kis nehézséget jelentene. Nevezhetnénk ezt hagyományos zenének, népi tánczenének, parasztzenének, falusi cigányzenének, illetve Kárpát-medenceinek, kelet-közép-európainak, magyarországinak és romániainak, vagy akár poszt-osztrák-magyar-monarchiainak is. Az elnevezéssel nemcsak azért van gond, mintha nem tudnák, mit Karnak játszani. Inkább azért, mert a "magyar népzene" mibenlétéről (különösen, ha a hangszeres zenéről van szó) nincsenek egységes fogalmak a mai magyar köztudatban. A miénk is meg nem is. Egyszerre ismerős és idegen. Az egyik nézőpontból nemzeti kultúránk tiszta forrása, a másikból nézvést esetleg se nem elég magyar, se nem elég ősi. E zenei világ eredete ugyanis vegyes, formája-stílusa sokféle, de értéke - talán éppen ezért is - vitathatatlan. Bár hagyományos közegében - apáik hagyományát őrző falusi muzsikusok kezén - utolsó perceit éli, semmiképp sem korszerűtlen, hiszen egyre több "rajongója" van Magyarországon és a világ minden táján. Ez pedig annak köszönhető, hogy a 70-es évektől kezdve városi zenészek is foglalkoznak ezzel a zenével, akik tudatosan őrzik és éltetik tovább a régi öregek művészetét. A legjobb falusi bandák muzsikájának átütő ereje és elragadó eleganciája éppen a lassan hömpölygő hagyomány és az egyéni lelemény finom összjátékából ered. No meg abból, hogy sohasem tévesztik szem elől zenéjük funkcióját: vagyis tánckísérő-talpalávaló jellegét és a közösség szórakozásában betöltött szerepét. Aki így muzsikál, az józan, őszinte, jóízű, tehát értékes zenét alkot. Erre törekszik saját bevallása szerint a Rozsdamaró Zenekar is. A zenekar 2000-ben alakult Szegeden tanuló diákokból, s azóta változatlan tagsággal működik. Lipták Dániel prímás, Nagy Gábor brácsás-dudás-furulyás és Horváth Ádám bőgős alkotja a magyarországi és erdélyi falusi bandákra jellemző alapvető hármas felállást. Szegeden elsősorban táncházi zenekarként működnek: főként az alsóvárosi Kapcában, a főiskola Tamási Áron Klubjában, valamint a JATE Klubban. A táncházi muzsikáláson kívül néptánccsoportok zenei kíséretével is foglalkoznak bel- és külföldön, s koncertszerű fellépéseket is vállalnak, mint eddig sok szegedi városi fesztiválon, egyetemi rendezvényen. A Szegedi Tudományegyetem éves őszi zenei versenyén több ízben értek el első helyezést, a 2004-es bonyhádi népzenei találkozón pedig kiemelt nívódíjat kaptunk. Fő hivatásuknak az erdélyi - magyar és román - muzsika hű, stílusos megszólaltatását, tovább éltetését tekintik, különösen a mezőségi, kalotaszegi, Maros menti falvak máig fennmaradt gazdag zenei világára építve. Azonban kismagyarországi, felvidéki, gyimesi, moldvai muzsikát is szívesen játszanak alkalomadtán. A Rozsdamaró Zenekar a magyar népzene számos híres előadóművészével működött együtt, többek között Polgár Lilla, Ivánovics Tünde és János Hajnalka énekesekkel, Fábri Géza kobzossal, Mészáros János és Papp Endre kontrásokkal, Pribojszki Ferenc cimbalomművésszel, valamint Barcza Zsolt és Lunka Aladár harmonikásokkal. 2002-től kezdve több felvétellel szerepelnek az évente megjelenő Táncház –Népzene és Új élő népzene c. antológiák egyes korongjain. Első önálló lemezük 2004 decemberében jelent meg. (Forrás: a Rozsdamaró Zenekar honlapja) A Rozsdamaró Zenekar az alábbi összeállításban lép fel: Lipták Dániel: hegedű, Nagy Gábor: brácsa, duda, furulya Horváth Ádám: nagybőgő Lajkó Levente: tánc