| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
POZNAN-BUDAPEST - a szabadság közös útjai |
|
2006.08.10. 14:29 |
|
feltöltés alatt
|
Az 1956-os forradalom és szabadságharc lengyelországi megemlékezései |
|
2006.03.20. 11:00 |
|
Gordon István, a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója évadnyitó sajtótájékoztatóján beszámolt az '56-os megemlékezésekről.
|
Élőbeszéd 1956-hoz |
Szalay Károly |
2005.11.20. 02:47 |
Manapság illik elfelejteni, hogy mi volt 1956 közvetlen oka? Több egyetem egyszerre szervezett szimpátiatüntetést a lengyelek mellett Ma is őrzöm falamon, üveg alatt, bekeretezve azt a kis lengyel zászlócskát, amit egy műegyetemi, hallga-tónő tűzött zakóm hajtókájára. Az első jelszavak is a lengyel-magyar barátságról szóltak. Közös múltunkat, közös barátságunkat ünnepeltük, aminek a szabadság, a függetlenség volt a kovásza. A lengyel-magyar barátság éltetése már előrevetítette a nyűt lázadás lehetőségét, mert ez a két nép közötti kapcsolat 1945 után antikommunista tartalmat nyert Nem véletlen, hogy az 1956-ot leverő ellenforradalmi kormányzat szépen, lassan, komótosan kiirtotta a lengyel-magyar barátság eszméjét a társadalomból.
|
A gyász napja, a szabadság napja |
Adam Michnik |
2005.06.17. 23:07 |
Tisztelettel hajtunk fejet Nagy Imre és mártírtársai sírjai előtt. A mai nap a gyász napja, gyász azokért, akiket hamis törvény alapján elítéltek és meggyilkoltak. S ugyanakkor, furcsa módon, az életbe való visszaiktatásuk napja is.
|
LENGYELEK A FORRADALOMBAN |
Tischler János |
2005.06.17. 22:13 |
NOL • 2003. október 22.
Ritkán esik szó arról, hogy az 1956-os magyar forradalomban lengyelek is részt vettek. Szerepük az események összességét tekintve csekély, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy voltak köztük olyanok, akik az életveszéllyel és jövendő karrierjük esetleges kettétörésével sem törődve azonosultak a forradalommal, és teljesen önzetlenül részt vállaltak belőle.
|
GYÁSZ |
|
2005.06.10. 06:41 |
Mély megrendüléssel és elkeseredett szomorúsággal hallottuk a hírt, hogy Gergely bátyánk e földi életben nincs többé velünk. Bajusz! Parancsnok! Addig is, amíg ama békésebb világban találkozunk, kérünk tisztelettel, járj közben értünk, egy jobb Magyarországért!
Szalai Attila, a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója,
Engelmayer Ákos, a Magyar Köztársaság első rendszerváltás utáni varsói nagykövete (1990-94).
2005. május 19., Varsó.
|
LISZEWSKI, EDWARD |
|
2005.06.08. 02:07 |
1934. május 30-án Samakban született. A forradalom előtt lengyel ösztöndíjasként a budapesti Műszaki Egyetemen tanult. A forradalom alatt nemzetőr volt, részt vett az Országos Levéltár értékeinek mentésében, majd hazatért Lengyelországba, ahol mérnökként dolgozott. Jelenleg Varsóban él, nyugdíjas.
|
LINSEMANN–KWASNIEWSKA, HANNA |
|
2005.06.08. 02:00 |
1933. szeptember 23-án Varsóban született. A forradalom előtt magyar szakos bölcsész Lengyelországban. A forradalom alatt Budapesten tartózkodott, önkéntes szolgálatot teljesített az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Nemzetőrségében. Később külügyi területen dolgozott. Jelenleg Varsóban él, nyugdíjas.
|
A Lengyel Rádió az 1956-os forradalom bukása után |
Tischler János |
2005.04.18. 17:56 |
Nagy örömmel töltött el, amikor kutatómunkám során a Lengyel Rádió és Televízió Archívumában nemrégiben rábukkantam az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos korabeli lengyel rádióműsorokra. A számos felvétel közül tizenkettőt őriztek meg az utókornak, a többi a meglehetősen átgondolatlan, "lendületből" végrehajtott selejtezések áldozatává vált. A megmaradt anyagok között riportok, beszámolók, tudósítások és kommentárok egyaránt megtalálhatók, s ezek átfogó "hangos" képet adnak a lengyelek érzelmeiről forradalmunk iránt, megerősítik, illetve kiegészítik ismereteinket.
|
Hazánkért sírt a galamb |
Zsille Gábor |
2005.04.12. 03:37 |
2001.11.04 LVII. évf. 44. (2779.)
Egy lengyel író, Feliks Netz önéletrajzi jellegű, folyóiratban közölt esszéjében különösen aktuális mondatok szerepelnek: "1956-ban, a Życie literackie (Irodalmi Élet) című hetilap hasábjain olvastam egy Petőfi-verset, amelynek egy ismétlődő sorától libabőrös lettem: Akasszátok föl a királyokat! E verset későbbi barátom, Tadeusz Nowak fordította lengyelre - szívből jövő indulatból, a magyarok iránt érzett szolidaritás kifejezéseként. És éppen e verset, e dühvel teli kiáltást szavaltam 1956 októberében, a katowicei Wilhelm Pieck Líceum aulájában egy reggeli sorakozó alkalmával. Ezután az egyetemistákhoz csatlakozva elmentünk vért adni a magyarok számára. Mi, sajnos, még nem voltunk nagykorúak, így csak az idősebbektől vettek vért."
|
| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…